Terápiás lovaglás

TERÁPIÁS LOVAGLÁS

A fejlesztésnek e módja egyre elterjedtebbé válik hazánkban, számos lovas-bázison folyik gyógylovagoltatás, a ló az ember társaként, „terápiás eszközként” is viharos sikert aratott. A ló már több ezer éve hűségesen szolgál bennünket, az utóbbi 5oo évben ezek az erőteljes állatok egyre nagyobb szerephez jutottak a gyógyítás területén. A „hippo” görög eredetű szó, lovat jelent, a hippoterápia egy olyan kezelési mód, amelyben a ló, mint „élő gyógyászati segédeszköz” jelenik meg. A terápiás lovagoltatás, mint kezelési mód kialakulásának pontos idejét nem tudjuk meghatározni, de a feljegyzések szerint már az ókori görögök is alkalmazták ezt a gyógymódot a fogyatékossággal rendelkező személyek rehabilitálására. Sokéves tapasztalat és tudományos kutatások sora bizonyítja a ló, mint „segítőtárs” felhasználásának kedvező hatásait úgy a gyógyászat, mint a pedagógia-pszichológia, mind pedig a sport területén, és amelynek segítségével fogyatékos és sérült embertársaink életminőségét jelentősen javíthatjuk. A terápiás lovaglásban résztvevő „célszemély” sérülésének jellege, ennek megfelelően a lovagoltatás célja szerint megkülönböztetünk:

· hippoterápiát

· gyógypedagógiai lovaglást és lovastornát

· fogyatékosok és sérültek sportlovaglását

Gyakorlatilag a ló és a lovaglás hatásai konstans tényezők, a dysfunkciós (sérült) ember fogyatékosságának jellege határozza meg, hogy a terápiás elemek közül mely válik hangsúlyozottabbá.

Hippoterápia az elnevezése az orvosok által előírt, képzett gyógytornászok által vezetett/irányított, a lóval és a lovon végzett gyógyászati eljárásnak, amelyet a fizioterápiás „kezeléseken” belül mint speciális módszert alkalmazhatunk. Ez az eljárás a lónak az emberéhez hasonló mozgásképletén alapul, ahol a ló hátán ülő személy testére közvetlenül átvitt, háromdimenziós mozgásimpulzusok által kiváltott aktív mozgásválaszokat használhatjuk fel.

A gyógypedagógiai lovaglás alanya a tanulásban akadályozott, az értelmileg akadályozott, pervazív zavarokban szenvedő (autista), hiperaktív, magatartás-problémás, látás-, hallás-, mozgás-, esetleg halmozottan sérült személy, vagy a tanulási képesség, érzékelés-észlelés,emlékezet,figyelem,gondolkodás,beszéd,testséma,egyensúly,nagy-,és finommozgások területein zavart szenvedő gyermek. A ló és lovaglás adta lehetőségeket speciális helyzeteken keresztül, pedagógiai megközelítésben használjuk fel. A hangsúlyt a programba tervezett sportági készségek-képességek fejlesztésével egyidejűleg megvalósítandó viselkedési, pszichológiai, kognitív és testi fejlesztési célok elérése kapja.

Fontos, hogy a lovaglásban résztvevők a környezetüket megismerjék, és annak hasznos tagjává váljanak, tehát a lónak nemcsak mint társnak a használata, szolgálatának igénybe vétele az elsődleges. Lehetővé kell tenni a ló ellátását, gondozását, a környezet, a szerszámok, felszerelések megismerését, rendben tartását, természetesen megfelelő biztonsági feltételek mellett. A ló ápolása, szerszámozása, és magának a lovaglásnak a során a gyermek és a ló között kötődés, kapcsolat alakul ki, amelynek során megtanulnak felelősséget érezni egy másik élőlény iránt. A ló közelsége oldja a feszültségeket, a szorongást, lehetővé válik a szeretet kimutatása.

Fogyatékosok sportlovaglása: a sérült embereknek hatalmas társadalmi összefogás következtében alkalmuk van a lovaglást, mint alternatív sportlehetőséget űzni. A testi fogyatékosságok speciálisan kialakított nyergekkel, szárakkal kiegyenlíthetők, természetesen a lovakat hozzá kell szoktatni az esetleg megváltozott segítségadáshoz a szakterületet jól ismerő kiképzőnek és belovaglónak a könnyű lovagolhatóság érdekében. A fejlett nyugati országokban biztosított az anyagi, szakmai háttér a megfelelő technikai, személyi apparátus felállításához, ahhoz, hogy a fogyatékos ember lóra ülhessen, vagy akár fogatot hajthasson. Ezen emberek nagy része csupán egészsége, jó közérzete érdekében sportol, de akinek kedvére való, az megízlelheti a versenyzés örömét, a győzelem ízét. Anglia, Németország és az USA kiemelkedő eredményeket mutathat fel ezen a téren.

A hazai lovasterápia színvonala nagyon vegyes képet mutat: európai szintű kezelések éppúgy megtalálhatók, mint a kritikán aluliak. A fogyatékosok lóra ültetése és a ló körbevezetése ugyanis önmagában még nem terápia, sőt bizonyos esetekben veszélyezteti a beteget, és állapotromlást okozhat. Az igazi terápia során a terapeuta (gyógytornász, gyógypedagógus, pedagógus) szakirányú felsőfokú végzettsége és jó lovas-tudása birtokában a kezelés teljes folyamatát célzottan megtervezi, lefolytatja és értékeli.

Ennek részeként:

· az orvosi zárójelentést vagy pedagógiai véleményt elolvassa, megérti

· a pácienst gondosan kikérdezi, megvizsgálja

· az indikációk és kontra-indikációk ismeretében mérlegeli a gyógylovaglás várható hatását

· terápiás tervet készít

· meghatározza a kezelés típusát, az ingerek mennyiségi és minőségi adagolását

· képes megfogalmazni elvárásait a lóval és a lovardai személyzettel kapcsolatban

· a kezeléseket lefolytatja, a segítő személyeket irányítja

· megfelelő dokumentációt vezet

· a beutaló kezelőorvossal, ill. a szülővel kapcsolatot tart

· szükség esetén módosítja a terápiát

A gyógylovaglás iránti igény hatalmas, de mivel a nagyközönség jóformán kizárólag a médiából informálódhat, rengeteg a félreértés, a torz elképzelés, a csodavárás. Legfőbb probléma, hogy a gyógylovaglás szónak nincsen egységes értelmezése. Az egyes irányzatokkal és ezek kritériumaival még a szakirányú diplomások közül sincs mindenki pontosan tisztában. Sokan tévesen a hippoterápiát a gyógylovaglás idegen eredetű szinonimájaként használják, holott az kizárólag a gyógylovaglás medicinális- fizioterápiás, jól elkülöníthető ágát jelöli. Az ismerethiányból adódóan a terápiát, a fejlesztő-nevelő munkát gyakran összemossák a rekreációval. Tapasztalataink szerint a fogalmi zavar és a belőle fakadó szereptévesztés a konkrét gyógylovas tevékenység értékét, színvonalát nagymértékben csökkenti. Akár ép, akár sérült emberről legyen szó, a ló, mint élőlény, hatással van az egyénre, és ez a hatás kölcsönös. Az ember és a ló kapcsolata mindig is különleges volt, mindenki, aki lovakkal dolgozik, foglalkozik, átéli ezt a hatást. Általánosságban kiindulhatunk abból, hogy a lovakkal való érintkezés pozitívan hat a hangulatunkra, az öntudatunkra, szociális magatartásunkra .A lóval való foglalkozás és a lovaglás a beteg és a ló kapcsolatát tekintve egy harmadik személy, a lovas-terapeuta által válik tényleges fejlesztési folyamattá. A terapeuta az, aki a lovakkal kapcsolatos tapasztalatain és tudatos munkáján át felismeri a mélyebb összefüggéseket és felfedi a változás és a javulás lehetőségeit.

Jelen sorok szerzője e módszert állat-asszisztált foglalkozások ( Animal-assisted therapy) keretein belül alkalmazza, mely eljárásban a ló mellett egyéb állatokat is szerepeltet, így a terápia részeként megjelenik pl. a kutya, juh, baromfiak, galambok, nyúl, egyéb kisállatok.

Összegezve: a fenti terápiás lehetőségek nagyon fontos szerepet játszhatnak a gyermek fejlesztésében , kiküszöbölve a terápiás fáradtságot érdekes és hatékony alternatívát jelentenek a pedagógiai munkában.

Szathmári Mária

konduktor-tanító

lótenyésztő szakmérnök

terápiás lovas oktató