Kabóca órák

A Kabóca Bábszínház és Gyermek Közművelődési Intézmény nagyszabású projektet indított Kabóca órák címmel, amelyben iskolánk is részt vesz, a Dózsa György Általános Iskola, az Irinyi János Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, a Simonyi Zsigmond Ének-Zenei és Testnevelési Általános Iskola, valamint a Vadvirág Körzeti Óvoda mellett.
A gyerekek havonta egy alkalommal látogatnak el a Kabóca Bábszínházba, ahol bábelőadást vagy kiállítást tekintenek meg, majd utána az élményeket feldolgozó drámajáték és kompetenciafejlesztő foglalkozáson vesznek részt.
A drámafoglalkozások alapvetően tevékenység központúak, mely során az aktuális előadás kapcsán megjelenő - a gyermekek életkorából adódó, őket érdeklő - kérdéseket közösen dolgozzák fel, segítve ezzel az előadás, önmaguk, és a környező világ megértését.
A pályázat alapvető célja a közoktatásban résztvevő kisiskolás és óvodás gyerekek nem formális és informális nevelésének és oktatásának támogatása, hiszen ezek hatékonyan segítik a gyermekek személyiségfejlődését, a művészeti és kreatív képességek kibontakoztatását, és az egészségtudatosság elterjesztését.
A konstrukció keretében megvalósuló kulturális nevelés felszínre hozza a gyermekekben rejlő kreativitást, növeli önbizalmukat, kapcsolatteremtő, önkifejező, problémamegoldó és konfliktuskezelő képességüket, aktivitásukat.
A bábszínház célja, hogy a pályázat segítségével olyan kisgyermekek is színházi élményhez juthassanak, akiknek – bár szívesen járnának bábszínházba – szociális helyzetük ezt nem teszi lehetővé.

Terápiás lovaglás

TERÁPIÁS LOVAGLÁS

A fejlesztésnek e módja egyre elterjedtebbé válik hazánkban, számos lovas-bázison folyik gyógylovagoltatás, a ló az ember társaként, „terápiás eszközként” is viharos sikert aratott. A ló már több ezer éve hűségesen szolgál bennünket, az utóbbi 5oo évben ezek az erőteljes állatok egyre nagyobb szerephez jutottak a gyógyítás területén. A „hippo” görög eredetű szó, lovat jelent, a hippoterápia egy olyan kezelési mód, amelyben a ló, mint „élő gyógyászati segédeszköz” jelenik meg. A terápiás lovagoltatás, mint kezelési mód kialakulásának pontos idejét nem tudjuk meghatározni, de a feljegyzések szerint már az ókori görögök is alkalmazták ezt a gyógymódot a fogyatékossággal rendelkező személyek rehabilitálására. Sokéves tapasztalat és tudományos kutatások sora bizonyítja a ló, mint „segítőtárs” felhasználásának kedvező hatásait úgy a gyógyászat, mint a pedagógia-pszichológia, mind pedig a sport területén, és amelynek segítségével fogyatékos és sérült embertársaink életminőségét jelentősen javíthatjuk. A terápiás lovaglásban résztvevő „célszemély” sérülésének jellege, ennek megfelelően a lovagoltatás célja szerint megkülönböztetünk:

· hippoterápiát

· gyógypedagógiai lovaglást és lovastornát

· fogyatékosok és sérültek sportlovaglását

Gyakorlatilag a ló és a lovaglás hatásai konstans tényezők, a dysfunkciós (sérült) ember fogyatékosságának jellege határozza meg, hogy a terápiás elemek közül mely válik hangsúlyozottabbá.

Hippoterápia az elnevezése az orvosok által előírt, képzett gyógytornászok által vezetett/irányított, a lóval és a lovon végzett gyógyászati eljárásnak, amelyet a fizioterápiás „kezeléseken” belül mint speciális módszert alkalmazhatunk. Ez az eljárás a lónak az emberéhez hasonló mozgásképletén alapul, ahol a ló hátán ülő személy testére közvetlenül átvitt, háromdimenziós mozgásimpulzusok által kiváltott aktív mozgásválaszokat használhatjuk fel.

A gyógypedagógiai lovaglás alanya a tanulásban akadályozott, az értelmileg akadályozott, pervazív zavarokban szenvedő (autista), hiperaktív, magatartás-problémás, látás-, hallás-, mozgás-, esetleg halmozottan sérült személy, vagy a tanulási képesség, érzékelés-észlelés,emlékezet,figyelem,gondolkodás,beszéd,testséma,egyensúly,nagy-,és finommozgások területein zavart szenvedő gyermek. A ló és lovaglás adta lehetőségeket speciális helyzeteken keresztül, pedagógiai megközelítésben használjuk fel. A hangsúlyt a programba tervezett sportági készségek-képességek fejlesztésével egyidejűleg megvalósítandó viselkedési, pszichológiai, kognitív és testi fejlesztési célok elérése kapja.

Fontos, hogy a lovaglásban résztvevők a környezetüket megismerjék, és annak hasznos tagjává váljanak, tehát a lónak nemcsak mint társnak a használata, szolgálatának igénybe vétele az elsődleges. Lehetővé kell tenni a ló ellátását, gondozását, a környezet, a szerszámok, felszerelések megismerését, rendben tartását, természetesen megfelelő biztonsági feltételek mellett. A ló ápolása, szerszámozása, és magának a lovaglásnak a során a gyermek és a ló között kötődés, kapcsolat alakul ki, amelynek során megtanulnak felelősséget érezni egy másik élőlény iránt. A ló közelsége oldja a feszültségeket, a szorongást, lehetővé válik a szeretet kimutatása.

Fogyatékosok sportlovaglása: a sérült embereknek hatalmas társadalmi összefogás következtében alkalmuk van a lovaglást, mint alternatív sportlehetőséget űzni. A testi fogyatékosságok speciálisan kialakított nyergekkel, szárakkal kiegyenlíthetők, természetesen a lovakat hozzá kell szoktatni az esetleg megváltozott segítségadáshoz a szakterületet jól ismerő kiképzőnek és belovaglónak a könnyű lovagolhatóság érdekében. A fejlett nyugati országokban biztosított az anyagi, szakmai háttér a megfelelő technikai, személyi apparátus felállításához, ahhoz, hogy a fogyatékos ember lóra ülhessen, vagy akár fogatot hajthasson. Ezen emberek nagy része csupán egészsége, jó közérzete érdekében sportol, de akinek kedvére való, az megízlelheti a versenyzés örömét, a győzelem ízét. Anglia, Németország és az USA kiemelkedő eredményeket mutathat fel ezen a téren.

A hazai lovasterápia színvonala nagyon vegyes képet mutat: európai szintű kezelések éppúgy megtalálhatók, mint a kritikán aluliak. A fogyatékosok lóra ültetése és a ló körbevezetése ugyanis önmagában még nem terápia, sőt bizonyos esetekben veszélyezteti a beteget, és állapotromlást okozhat. Az igazi terápia során a terapeuta (gyógytornász, gyógypedagógus, pedagógus) szakirányú felsőfokú végzettsége és jó lovas-tudása birtokában a kezelés teljes folyamatát célzottan megtervezi, lefolytatja és értékeli.

Ennek részeként:

· az orvosi zárójelentést vagy pedagógiai véleményt elolvassa, megérti

· a pácienst gondosan kikérdezi, megvizsgálja

· az indikációk és kontra-indikációk ismeretében mérlegeli a gyógylovaglás várható hatását

· terápiás tervet készít

· meghatározza a kezelés típusát, az ingerek mennyiségi és minőségi adagolását

· képes megfogalmazni elvárásait a lóval és a lovardai személyzettel kapcsolatban

· a kezeléseket lefolytatja, a segítő személyeket irányítja

· megfelelő dokumentációt vezet

· a beutaló kezelőorvossal, ill. a szülővel kapcsolatot tart

· szükség esetén módosítja a terápiát

A gyógylovaglás iránti igény hatalmas, de mivel a nagyközönség jóformán kizárólag a médiából informálódhat, rengeteg a félreértés, a torz elképzelés, a csodavárás. Legfőbb probléma, hogy a gyógylovaglás szónak nincsen egységes értelmezése. Az egyes irányzatokkal és ezek kritériumaival még a szakirányú diplomások közül sincs mindenki pontosan tisztában. Sokan tévesen a hippoterápiát a gyógylovaglás idegen eredetű szinonimájaként használják, holott az kizárólag a gyógylovaglás medicinális- fizioterápiás, jól elkülöníthető ágát jelöli. Az ismerethiányból adódóan a terápiát, a fejlesztő-nevelő munkát gyakran összemossák a rekreációval. Tapasztalataink szerint a fogalmi zavar és a belőle fakadó szereptévesztés a konkrét gyógylovas tevékenység értékét, színvonalát nagymértékben csökkenti. Akár ép, akár sérült emberről legyen szó, a ló, mint élőlény, hatással van az egyénre, és ez a hatás kölcsönös. Az ember és a ló kapcsolata mindig is különleges volt, mindenki, aki lovakkal dolgozik, foglalkozik, átéli ezt a hatást. Általánosságban kiindulhatunk abból, hogy a lovakkal való érintkezés pozitívan hat a hangulatunkra, az öntudatunkra, szociális magatartásunkra .A lóval való foglalkozás és a lovaglás a beteg és a ló kapcsolatát tekintve egy harmadik személy, a lovas-terapeuta által válik tényleges fejlesztési folyamattá. A terapeuta az, aki a lovakkal kapcsolatos tapasztalatain és tudatos munkáján át felismeri a mélyebb összefüggéseket és felfedi a változás és a javulás lehetőségeit.

Jelen sorok szerzője e módszert állat-asszisztált foglalkozások ( Animal-assisted therapy) keretein belül alkalmazza, mely eljárásban a ló mellett egyéb állatokat is szerepeltet, így a terápia részeként megjelenik pl. a kutya, juh, baromfiak, galambok, nyúl, egyéb kisállatok.

Összegezve: a fenti terápiás lehetőségek nagyon fontos szerepet játszhatnak a gyermek fejlesztésében , kiküszöbölve a terápiás fáradtságot érdekes és hatékony alternatívát jelentenek a pedagógiai munkában.

Szathmári Mária

konduktor-tanító

lótenyésztő szakmérnök

terápiás lovas oktató

Delacato-módszer

A Delacato-módszer szerint a mozgás fejlődése és az idegrendszer érése között szoros összefüggés van, minden életszakaszban a mozgás és észlelés fejlődését a gyermek központi idegrendszerének egy-egy meghatározott területe irányítja.
Amennyiben kimarad a mozgásfejlődés valamelyik szakasza, vagy nem rögzül be eléggé, akkor az ehhez kapcsolódó érzékelő- és irányítóközpontok nem fognak megfelelően kifejlődni, differenciálódni. Ha ez több területen is bekövetkezik, abban az esetben tanulási nehézséget, viselkedési és magatartászavart vonhat maga után, mivel az agyi rendszerek a mozgás által fejlődnek, így járódnak be az idegpályák. Az idegrendszer területeinek fejlettségét az alapvető mozgások alapján lehet felmérni, pl.: úszás, járás, kúszás, mászás, valamint a hason- és hátonfekve történő fej emelése.

A Delacato-módszer lényege, hogy a gyermekek mozgás szinten újraélhetnek az életükből egy korábbi szakaszt, ezáltal azok a területek, amelyek lemaradtak az érésben, így behozhatják a lemaradásukat. A program során szükség esetén a gyermekeket felnőttek segítették a mozgásban.

Az alapelv szerint csak úgy lehet sikeres egy terápia, ha nem a tünetek, hanem a kiváltó ok kezelésére összpontosít, pl. egy agysérült betegnél, akinek a sérülés kihat a látására, vagy hallására, nem az érzékszerv kezelése a megoldás, hanem az agyműködés helyreállítására kell irányulnia.

Ayres terápia

Anna Jean Ayres [ejtsd: Írisz] által kidolgozott szenzoros integrációs terápiát a következő esetekben ajánljuk.

    * Szülési traumák után, mikor a csecsemő nyugtalan, rossz alvó, nehezen alkalmazkodik az új körülményekhez.
    * Megkésett mozgásfejlődésnél, mert ilyenkor a csecsemő valamennyi észlelési és tanulási funkciója megkésve kezd fejlődni.
    * Ajánljuk mozgássérült gyermekeknek, mert az Ayres-eszközök által új mozgásélményben van részük, mely segíti a különböző testhelyzetek adaptálását, mozgásos válasz elindítását.
    * Ügyetlen, összerendezetlen mozgású gyermekek sok-sok olyan mozgásformát, eszközt tapasztalnak meg, melyek fejlesztik a koordinációt, az egyensúlyt, a figyelmet és a koncentrációt.

Az Ayres terápia célja:

    * Fejleszti és pontosítja a nagymozgásokat, tudatosabbá teszi a tempó, a ritmus és az irányok kontrolját.
    * Fejleszti a finommotorikát.
    * Fejleszti a szem-kéz koordinációt.
    * Fejleszti a tér, az irány és a formaészlelést.
    * Erősíti a testsémát és a testtudatot.
    * Segíti hogy kialakuljon a szociális viselkedés, a szabálytudat, a figyelem és az önbizalom.
    * Segít a megkésett járás, a megkésett beszéd, a megkésett szobatisztaság kialakulásában.

A sokféle eszköz, a hinták, labdák, csúzdák, kötelek, gyűrűk stb. fantáziadús használata arra szolgál, hogy vesztibuláris, tapintásos ingerléssel javítja az agyféltekék közötti kapcsolatot, és így jobban működik a tanulási-megismerési folyamat, így megelőzhető a későbbi tanulás és magatartási probléma.
Kiken segít ez a módszer?

A módszer érdekessége, hogy olykor az egymástól látszólag teljesen különböző problémákban szenvedők esetében is képes javulást eredményezni. Kik ezek?

    * Figyelem- és tanulási zavarokkal küzdők.
    * Nehezen beszélők.
    * Finom kézmozgásokban – például írásban – ügyetlenek.
    * Társas kapcsolataikban sikertelen gyerekek.
    * Koraszülöttek.
    * Autista, vagyis a környezete elől kórosan bezárkózó,
    * Hiperaktív vagy éppen túlságosan passzív gyermekek.

Ajánlott akár 1 napos életkortól heti 2-3 alkalommal.
Hogyan működik?

Szervezetünket folyamatosan érik ingerek, egyrészt a külvilágból, másrészt saját testünkből. Minden beérkező ingerre van motoros, mozgásos válasza az idegrendszernek. Pl.: látom a lépcsőt, fellépek. Érzem a forró vizet, elhúzom a kezem. Sokféle csatornán, sokféle inger éri egyszerre testünket, ezek felfogása és összerendezése sokszor nehéz feladatot jelent. Mind az egyes érzékek működésében, mind az érzékletek összerendezésében felléphetnek nehézségek. Az érzékletek összerendezésének – a szenzoros integrációnak – a zavara, képtelensége az idegrendszer éretlenségének a következménye.

A szenzoros integrációs terápia elsősorban a legősibb érzékek, a tapintás- és az egyensúlyérzék ingerlésén keresztül juttatja el a gyereket egy magasabb idegrendszeri integrációs szintre. Ezek az érzékek már a korai magzati állapotban működni kezdenek. A magzat – egyensúlyszerve, a belső fülben lévő labirintusszerv segítségével – már 8-10 hetes korában észleli a gravitáció változásait, és képes ezekre mozgással válaszolni. A terápia azon alapul, hogy az érzékletek legjobb összerendezője a mozgás.

Sindelar módszer

Brigitte Sindelar osztrák pszichológus, pszichoterapeuta. Komplex fejlesztő programjának célja az idegi eredetű tanulási és magatartási zavar megelőzése ill. a zavar elmélyülésének megakadályozása.

A sindelari koncepció szerint a gyakorlást a „gyökereknél” kell kezdeni, azon a szinten, ahol a kognitív képesség még megfelelően működik. Akkor is innen indul a foglalkozás, ha ez a szint a gyermek életkorához képest igen alacsony.
A Sindelar-program részei:
1.    feltáró, illetve a terápiás tervet kijelölő vizsgálóeljárás.
2.    A fejlesztési periódus.
3.    A hatékonyságot ellenőrző ismételt vizsgálat.

A vizsgálati rész

A teljes képességrepertoár megismerését célozza, nem csupán a hibás funkciókét.

A fejlesztés

A fejlesztés a szülő és a pedagógus aktív együttműködéséről szól. A foglalkozások naponta max. 10 percet vesznek igénybe. Az első pozitív hatás 3 hónap után várható. A programok struktúrája lehetővé teszi, hogy egyidejűleg két vagy három részképesség terápiája is megtörténjék. Ilyenkor a foglalkozások szervezése ciklikus. Egy napon azonban csak egyféle részképesség fejlesztése lehetséges, és a foglalkozás időtartama nem haladhatja meg az előírt tíz percet. A minimum hat-nyolc hónapot igénybe vevő kognitív terápia egyik fontos elve a folyamatosság. Ezért a foglalkozásokat naponta kell végezni. A programok gyakorlatai más fejlesztő eljárásokkal is kombinálhatók.
A fejlesztés az ismeretszerzés legfontosabb területeire terjed ki. Ezek:

• Figyelem.
• Észlelés.
• Intermodális kódolás (észlelési területek összekapcsolása).
• Emlékezet.
• Szerialitás (sorrendiség).
• Téri tájékozódás.

A vizsgálatot végző és terápiát meghatározó szakember havonta jelöli ki a feladatokat, adja át a tréninganyagot a szülőnek ill. a terápiát végzőnek, valamint kontrollálja az otthoni munkát.

Ellenőrző vizsgálat

A program indításakor és lezárásakor készült vizsgálatok összehasonlításával megállapítható a gyermek önmagához viszonyított fejlődési szintje.

Kiknek ajánljuk?

A Sindelar-program két korosztályt céloz meg:

• óvodásokat (5-7 évesek) és
• általános iskolásokat.

Alapozó terápia

Az Alapozó Terápia (AT) az idegrendszer érését elõsegítõ mozgásprogram, amely korábbi elméletekre és gyakorlatokra épít, és ezeket a gyakorlatban tevékenykedõ szakemberek tapasztalatainak felhasználásával módosított, számos elemében újszerű, önálló terápiás eljárássá fejlesztették.
A tapasztalatok szerint dyslexiás, alaki dysgraphiás, enyhe fokban értelmi fogyatékos gyermekeknél, iskolaéretlen óvodásoknál és organikusan érintett hyperaktív-figyelemzavaros gyermekek esetében bizonyul hatásosnak. Fejlõdésneurológiai elveken nyugvó, fejlõdéstani szemléletű, konduktív jellegû fejlesztõ terápia (MARTON-DÉVÉNY É. 2002). Mint ilyen, az egyedfejlõdésre jellemzõ idegrendszeri érési folyamatot, annak kronológiáját veszi alapul. Ennek megfelelõen épülnek egymásra gyakorlatai, ez alapján adott sorrendben stimulálva az egyes idegpályákat, idegi struktúrákat (KATONA 1990).
Módszertanát tekintve szigorúan egymásra épülõ mozgásos feladatsorokból áll, mind bonyolultságát, mind a gyakorlás/ismétlések mennyiségét illetõen. Konduktív jellegét a gyermek és a terapeuta közötti „szeretetkapcsolat” (MARTON-DÉVÉNY 2001), valamint a Petõ-módszerbõl átvett beszéddel irányított cselekvés (HÁRI 2001) alkalmazása adja. Elsõsorban a mozgáskoordinációra koncentráló, az anyanyelvi készséghiányok kezelésére kifejlesztett módszer.

Konduktív pedagógia

Dr. Pető András (1893-1967) orvos-pedagógus, a konduktív pedagógia megteremtője. Ő volt az első, aki már 1950-ben, amikor Villányi úti intézetét megnyitotta, úgy gondolta, hogy az idegrendszer, a károsodásai ellenére, rendelkezik új kapcsolatok kiépülésének lehetőségeivel, amelyek a tanulási és tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók.

"Ma már biztosan tudjuk, hogy az agy plaszticitáshoz kötött tanulási képesség, adaptivitás, egész életünkre kiterjed." (Kozma Ildikó)
"A megfelelő módon végeztetett rendszeres ismétlés (gyakorlás) különböző agyi reprezentációs mezőkben a szinaptikus kapcsolatok, megerősítéséhez vezet." (dr. Berényi M.)

A konduktív nevelés egy speciálisan integrált nevelési rendszer, melynek lényege a tanuláson alapuló sokoldalú személyiségfejlesztés. Ezt a komplex tevékenységet csak segítséggel, a konduktív nevelési programon keresztül tudja megtanulni a sérült. Vagyis a konduktív nevelés nem változtatja meg a fogyatékosságot, hanem a koordinált működést kívánja megtanítani a sérültek számára, hogy alkalmazkodni tudjon környezetéhez. Ez a program a testi, szellemi és szociális szükségletekre építve egységesen irányított tanulásvezérlés. A munka során nagy figyelmet helyezünk a cselekvéshez szükséges indítékra, fontos motiválttá tennünk a gyermeket és felnőttet is a feladat végrehajtásában, hogy törekedjen az önállóság elérésére.

A konduktív nevelés országos és nemzetközi központja a Mozgássérültek Pető András Nevelő és Nevelőképző Intézete.

Gyógytestnevelés

A civilizációs és kulturális fejlődés viszonylag gyorsan az életfontosságú testmozgások jelentős redukcióját hozta magával, ennek ellensúlyozására a szervezett mozgás játékos formában történő gyakoroltatása egyre fontosabbá válik tanulóink számára. Mozgásnevelésünk során a mozgásterápia eszközrendszerét integráljuk a nevelés-oktatás folyamatába, és ezáltal biztosítjuk tanulóink számára az egyénre szabott képességfejlesztést.

A gyógytestnevelés foglalkozások célja:
Elsősorban a motorikus (nagymozgások, finommozgások) képességek fejlesztése, mely eredményesen támogatja a tanulók szenzoros és értelmi funkcióinak fejlődését is. A mozgásszervrendszer működőképességének optimális szintre emelése, a mozgásszervi elváltozások prevenciója, lehetőség szerinti korrekciója, az estleges progresszió megakadályozása, alap és részfunkciók rehabilitációja. A gyerekek képesek legyenek az életkoruknak megfelelő tevékenységek és mozgásformák végzésére, a változó környezeti adottságokhoz történő legmagasabb szintű mozgásos alkalmazkodásra. A mozgás megszerettetése, mozgásigény kialakítása és fenntartása az egészséges életmódra nevelés nélkülözhetetlen részét képezi.

A gyógytestnevelés foglalkozások legfontosabb feladata:
A differenciált, szükségletekhez igazodó segítségnyújtás a mozgásképességek és a fizikális eltérések terén. Az egyedi mozgásfejlődés törvényszerűségeinek figyelembe vételével végezzük a mozgásfejlesztés tervezését és kivitelezését. A tanult mozgásformákat beépítjük komplex mozgásfeladatokba mellyel lehetővé válik az automatizáció szintjén, tudatos alkalmazásuk a mindennapi életben.

Az iskolai fejlesztés formái:
Egyéni és kiscsoportos fejlesztés történik előzetes orvosi, védőnői és gyógytornászi felmérést követően. A foglalkozásokat órarend szerint, a felmérések alapján, meghatározott csoportokban zajlanak. A tanmenet egyéni haladási ütem szerinti alkalmazásával lehetőség nyílik arra, hogy a gyerekek fejlesztését pillanatnyi fizikai és lelki állapotuk figyelembe vételével végezzük.