Zeneterápia az ébresztő kakofóniájával és a "Manók táncával"

Manapság egy iskolában kétféleképpen lehet zeneterápiás foglalkozásokat tartani.
Vagy helyben rendelkezésre áll egy zeneterapeuta végzettségű szakember, aki a kötelező órák mellett tart ilyen foglalkozásokat, vagy pályázattal nyer el egy iskola ilyen lehetőséget.
Nálunk a Bárcziban, - bármilyen furcsa is - egy harmadik lehetőség kihasználásával kerülhet sor 30 óra zeneterápiás foglalkozás megtartására.
Mártony Zsuzsa zeneterapeuta választotta ki iskolánkat - több más iskolával együtt - egy pályázat megnyerése után és tart ezentúl hetente zeneterápiás foglalkozásokat több osztálynak is.
Az első ilyen foglalkozásra a héten került sor. Először a hangszerekkel és hangszernek nevezett zajkeltő eszközökkel ismerkedtek meg a gyerekek(a film láttán értitek majd miért mondom ezt).

Az első zenés feladat a senki által nem szeretett reggeli ébresztő egyéni megszólaltatása volt egy-egy választott eszközzel...erre mondom én, hogy kakofónia volt a javából... és állította ezzel szembe a zeneterapeuta Grieg Peer Gynt-jének csodás reggeli hangulatát, majd egy tengerparti táj-hangulat mesélésével, a hullámok, a hajók, a kékség szórajzolásával aláfestve a megszólaló zenét.

Ezután következett az igazi rajzolás, még mindig zenére, csak most már a "Manók táncára" (még mindig a Peer Gynt) átváltva a reggeli hangulatból... 

és majd itt folytatják a jövő héten, mert közben vége lett a foglalkozásnak.

Mikkamakka és a hét kék virág

Nagy örömmel vettük, hogy ebben a tanévben még egy foglalkozást tartanak a Pannon Várszínház színészei a művészeti – kulturális programsorozatuk keretében. Pap Lívia és Szelle Dávid színművészek érkeztek iskolánkba.
A másság, egymás elfogadását, a halló és „hallatlan” világ egymáshoz  közelebb hozását segítette a siketek és nagyothallók kommunikációs eszközének, a jelnyelvnek a megismertetése.

Állatok jelét ismerték meg és utánozták a gyerekek: nyuszi, kutya, szamár stb. A természet jelenségeit jeleltük közösen: fújt a szél, sütött a nap. 
Elénekeltük a Süss fel nap c. dalt, majd megjelesítve is előadtuk. Jelelt szólásokat, közmondásokat találtak ki a gyerekek.
Ezután léptek színre a kék mezei virágok. Színes képeken minden virágot megnézhettek a gyerekek, melyek Lázár Ervin: Virágszemű c. meséjének szereplői. Pap Lívia csodás tolmácsolásában hallgattuk meg a mesét. Mindenki lerajzolta a maga kék virágját, majd önkéntes virágcsoportok alakultak. Ibolyák, Fürtös Gyöngyikék, Karcsú Sisakvirágok, Közönséges Gubóvirágok, Tavaszi Csillagvirágok, Búzavirágok, Erdei Gyöngykölesek viaskodtak egymással, hogy melyik virág színére hasonlít a legjobban Varga Julcsi kék szeme.

 A mesedramatizálás pörlekedését Mikkamakka (Szelle Dávid) megjelenése némította el. Nemcsak a virágok hallgattak el a réten, hanem a gyerekek is betartották a játékszabályt, s azonnal elcsendesedtek. Mikkamakka bölcsességével hamar igazságot tett a méregtől vörösödő virágok között, akik megnyugodva, azóta is boldogan kékellenek, virítanak.

A foglalkozás végén kört alakítottunk, s a mellettünk álló felé fordulva mindenki elmondta mit talál társában szépnek. Mindenkiben megtaláltuk azt, ami számukra széppé teszi őt: Szép a hajad! Szép a mosolyod! Szép a szemed! Szép a ruhád! Nagyon szép vagy Nelli néni! …. 
A sok kék, más- és más, de mégis igaz „mosolyvirág”, széppé és tanulságossá tette számunkra ezt a délutánt. 

                                                                                                        
                                       by Erzsi

Meseországban jártunk a Pannon Várszínház színészeivel

Nagy örömmel fogadták a gyerekek a Pannon Várszínház színészeit. Egyed Brigitta, Kovács Ágnes, Keresztesi László és Zayzon Csaba kedves ismerősként  érkeztek iskolánkba. 

 
A legtöbb gyereket név szerint ismerik, hiszen már több alkalommal tartottak jó hangulatú, élményekben gazdag foglalkozásokat.
 A művészeti – kulturális programsorozat pénteki foglalkozása a mesék birodalmába kalauzolta a gyerekeket. 
Hangos könyv formájában hallgattunk bele Mazsola és Tádé meséjébe.

Sok-sok mesezene hangzott fel, s a gyerekek lelkesen találták ki a felhangzó zenéhez tartozó, elsősorban mai modern meséket. Vidám perceket jelentett a rímfaragás is. 

Csipkerózsika meséje elevenedett meg a színészek tolmácsolásában, majd a színészek, tanító nénik és gyerekek el is játszották a mese főbb jeleneteit. 

A foglalkozás végén tésztából készült figurák elevenedtek meg. Betűtésztából aprólékos munkával rakták ki a kis kezek a saját becenevüket, keresztnevüket, kedvenc mesehősük nevét.
Jó hangulatú, vidám foglalkozás volt, várjuk az őszi folytatást.

 








Jobbra diavetítésben minden kép látható.
                                                                                                by Erzsi

Rómeó és a mi nyuszi Júliáink

Korábban már írtam az oroszlánfejű, nem is annyira törpe nyulainkról, akiknek új nyusziházat építettünk és akiket buzgón etetünk, szeretgetünk azóta is...
A bejegyzés olvasható itt:
Kondások és nyulászok a Bárcziban

Most arról szeretnék, illetve kell írnom, hogy milyen bénák voltunk, de főleg én...
Mert hát mi is volt a célunk a nyúltenyésztéssel?
Első persze a nevelési  cél volt, gondoskodni, méghozzá rendszeresen, télen-nyáron olyan állatokról, akiket szeretünk, nagy és hosszú távra szóló feladat, de...
...és itt jön a második szándék, mégpedig, hogy szerettük volna ha kisnyulak születnek és azokat értékesíteni tudjuk, - mivel ezek ritka és szép állatok - a bevételből pedig a kirándulási, táborozási pénzeket növeljük.
Ehhez  nem is hiányzott már más, csak a kisnyulak, de azok nagyon...
Már itt voltak nálunk fél éve és még mindig semmi. Ez nyulaknál egyáltalán nem szokványos.
Marica mondta, hogy majd a férja megnézi, mi lehet a gond. Meg is nézte, majd felállította a diagnózist: 

Ő Rómeó

- Mivel a nyulaknál a szűznemzés, mint szaporodási mód nem működik, ezért négy nyúl lányunknak eddig nem születhetett kisnyula, ehhez bizony egy fiú nyúl is kellene.
Elég evidens...mi meg csak vártunk, vártunk...az lett volna a csoda, ha...
Akkor jöjjön, akinek jönnie kell... Jöjjön Rómeó... Ki ő?
Marica felsőőrsi nyúltenyészetének egyik fiatal férfi tagja, aki vállalta, hogy egy kis színt visz bárczis nyúl lányaink életébe.

10 napi élvezte vendégszeretetünket, a kezdeti félénkség után beilleszkedett, igazi férfiként viselkedett.:-)
Fájó szívvel vettünk búcsút tőle, de már hiányolták otthon, Felsőőrsön.

Ma azt láttuk, hogy a nyusziodúban barna nyusziszőrből kis fészek készült, így remélhetőleg nemsokára már új fejleményekről, azaz jövevényekről számolhatok be...

...és Ő Szöszi, aki készül az anya szerepre

Jobb oldalt diavetítésben látható az összes nyuszi...

Alapozó terápia a gyakorlatban, filmen

Egy hónap híján 3 éve, Horváth Hédi kolléganőnk írt már egy ismertetőt itt, a blog terápiás részében az 'Alapozó terápiáról'.
Most újra erről lesz szó, de most a gyakorlatban.
Két foglalkozás videófelvételét nézhetitek meg itt lentebb, ahol élőben látható az elmélet gyakorlata.
Bevezetőként néhány sorban Hédi felvezető emlékeztetője:

A terápia lényege, hogy a legegyszerűbb mozgásoktól halad az összetettebb mozgások felé. A legalapvetőbb mozgást alkalmazza, a természetes mozgásmintákra épít. Egyszerű mozgásokkal dolgozik, amelyek a csecsemőkortól a gyermekkorig a mozgásfejlődésben részt vesznek. A gyakorlatokkal fejlesztjük a gyerekek gyenge mozgáskoordinációját, ezen belül a szem-kéz finom koordinációs zavarait, a téri-orientációs zavarait. Ezen kívül fejlesztendő az ütem és ritmus-érzék, a rugalmasság, a mozgásrendezettség, az időzítés és erőnlét.

 ... és itt a két videó(katt a szövegre):

Alapozó terápia 1. foglalkozás

Alapozó terápia 2. foglalkozás

Kondások és nyulászok a Bárcziban

Mindennek a Marica az oka...
Emiatt Ő biztos sokat csuklik, mert amikor ritkán, de nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk, sokat emlegetem a nevét, amikor meg minden a terv szerint megy, akkor is Őt emlegetjük.
De kezdjük az elején...
Még ötödikesen, 2010-ben kezdtünk el járni a felsőőrsi "farmra", ahol Marica rengeteg állatot nevel és ez a mi gyerekeinknek, - de bárki másnak is - testközelből szemlélve, simogatva, ápolva, csutakolva, kefélve, nagyon nagy élményt jelentett és jelent azóta is.
Persze a gyerekek már akkor el akarták hozni szinte az összes állatot, legyen az ló, tyúk, nyúl vagy birka...mondván, hogy ők aztán majd jól gondozzák őket.
Innen jött az ötlet, hogy mi lenne ha...
Hiszen ez nagy felelősség, új helyet biztosítani, rendszeresen etetni, tisztán tartani, télen, nyáron, szóval főtt a fejünk, mit lehetne csinálni.
Persze a kísértés is nagy volt, hiszen ez a nevelésnek egy ősi módszere, aminek csak pozitív hatása van a gyerekekre.
Így aztán hatodikban, 2011-ben azzal kezdtük, hogy kértünk két tengerimalacot Maricától, - ezek voltak a legkisebb állatai - Bocit és Csokit, készítettünk nekik egy négy lábon álló "palotát" és elkezdtük az állatgondozást.
 
Eddig a hétfői első órákon, osztályfőnökin, hetest, naposokat választottunk, innentől már két kondást is, hiszen eredendően malacokról volt szó, mégha tengerikről is. Az ő dolguk volt a napi kétszeri etetés, itatás, az almozás és persze a simogatás, kézbevétel kiváltsága is... Ez nem is olyan egyszerű, ha belegondolunk, hogy esőben, hóban, hidegben és melegben is meg kellett mindezt csinálni, hiszen ezek az állatok már születésüktől kezdve szabadtartású állatok voltak. Egyedül a nyári szünetben mentek "üdülni" malacaink vissza Felsőőrsre, máskor mindig a mi gondozásunk alatt voltak. Hetedikben már webkamerával nézhettük a benti monitorokon mint disznólkodnak malacaink...
Így ment ez egész hetedik végéig, majd tavaly szeptemberben, nyolcadik elején meséltem a gyerekeknek egy német ismerősömről, akinek volt egy törpenyula, a Princessza, akit rendszeresen sétáltatott a közeli erdőben, majd ezt megunva a nyuszi - öklömnyi - beugrott az anyósülésre és mentek haza. Otthon a nyúl az asztalnál evett, majd a gazdája vállán aludt, szóval megbecsült helye volt...
A gyerekeknek tetszett a történet...majd 'nomen est omen' jött Marica és megemlítette, hogy van neki 4 oroszlánfejű törpenyula, amiket szívesen nekünk adna... Kész...
Szokásos a lelkesedés, kellenek nekünk....de hova tegyük őket? Be a malacokhoz, mondták a gyerekek. Persze ez így nem jó...kicsi a hely hat állatnak...
Új hely kell, építsünk...
Szerencsénkre maradék anyagokból neki tudtunk állni...

 

...és elkészült.
 Aztán megjöttek a lakók is, egy zsemleszínű és három fekete oroszláfejű törpenyúl. Már csak egy feladat maradt. Minek nevezzük a gondozókat? Kondások nem lehetnek, akkor nem marad más, legyenek nyulászok. Hétfőnként így aztán őket választjuk. Aztán persze az is kiderült, hogy ezek a törpenyulak nem is annyira törpék, szép nagyok lettek...Lehet, hogy sokat esznek? Lehet, hiszen a nyulászokon kívül is szeret mindenki kedveskedni nekik egy kis sárgarépával, egy kis káposztával, szénával... Egy viszont biztos: oroszlánfejűk van, különösen "Szöszi"-nek. Szívük csak egynek oroszlán..."Bátor"-nak, ő senkitől sem fél. A többiek oroszlánként kukucskálnak ki a kuckójukból, de "Bátor" vigyáz rájuk...
...és itt vannak kedvenceink:

 

Ő "Bátor" mert senkitől sem fél...