A bejegyzés olvasható itt:
Kondások és nyulászok a Bárcziban
Most arról szeretnék, illetve kell írnom, hogy milyen bénák voltunk, de főleg én...
Mert hát mi is volt a célunk a nyúltenyésztéssel?
Első persze a nevelési cél volt, gondoskodni, méghozzá rendszeresen, télen-nyáron olyan állatokról, akiket szeretünk, nagy és hosszú távra szóló feladat, de...
...és itt jön a második szándék, mégpedig, hogy szerettük volna ha kisnyulak születnek és azokat értékesíteni tudjuk, - mivel ezek ritka és szép állatok - a bevételből pedig a kirándulási, táborozási pénzeket növeljük.
Ehhez nem is hiányzott már más, csak a kisnyulak, de azok nagyon...
Már itt voltak nálunk fél éve és még mindig semmi. Ez nyulaknál egyáltalán nem szokványos.
Marica mondta, hogy majd a férja megnézi, mi lehet a gond. Meg is nézte, majd felállította a diagnózist:
Ő Rómeó |
Elég evidens...mi meg csak vártunk, vártunk...az lett volna a csoda, ha...
Akkor jöjjön, akinek jönnie kell... Jöjjön Rómeó... Ki ő?
Marica felsőőrsi nyúltenyészetének egyik fiatal férfi tagja, aki vállalta, hogy egy kis színt visz bárczis nyúl lányaink életébe.
10 napi élvezte vendégszeretetünket, a kezdeti félénkség után beilleszkedett, igazi férfiként viselkedett.:-)
Fájó szívvel vettünk búcsút tőle, de már hiányolták otthon, Felsőőrsön.
...és Ő Szöszi, aki készül az anya szerepre |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.