Egy kis 'alapozás' a mozgásfejlesztés és a központi idegrendszer fejlődése közötti összefüggésekről - by Horváth Hédi

A központi idegrendszer érési folyamata és a mozgásfejlődés egymással szoros egységben biztosítja az értelem fejlődését. A tanulási nehézségek megelőzésében és terápiájában kiemelkedő szerepe van a mozgásfejlesztésnek, mely segítségével hatni lehet az idegrendszerre. A fejlesztés célja a káros funkciók leépítése, a fejlődés helyes irányba terelése.

Már magzati állapotban magas fokú az ember mozgásszabályozása. A 20-29.magzati héttől már kiválthatók az ún. elemi mozgásminták (kúszás, mászás, felültetés), melyek nem reflexszerűek, hanem folyamatos mozdulatsorokban jelennek meg különböző ingerhelyzetekben. E mellett 3éves korig alakulnak ki azok az idegpályák, illetve vándorolnak el az agysejtek –a megfelelő időben, a megfelelő helyre-, melyek később a gondolkodást végzik, az olvasáshoz, íráshoz, valamint egyéb tanulási folyamatokhoz elengedhetetlenek.

3 és 6 éves kor között a tanulási képességet meghatározó észlelési-, mozgásos struktúrák fejlődési folyamata megy végbe, melyet több funkció intenzív fejlődése mutat, mint pl. a mozgás, a testséma, a téri tájékozódás, a térbeli mozgás, a vizuális funkciók (alaklátás, formaészlelés, színek megnevezése), a finommotoros koordináció, a nyelvi kifejezőképesség, a szociális fejlettség.

A mozgás a kialakulóban lévő ember környezettel való kommunikációjának első és alapvető formája, melyre később az összes kommunikációs forma épül.

Az anyanyelvi kommunikáció fejlődése akkor lesz problémamentes, ha a gyermek probléma nélkül végigmegy a kizárólagosan emberi mozgás-érzékszervi fejlődési soron, melyet nevezhetünk helyzetváltoztatási- felegyenesedési- helyváltoztatási- dominancia megválasztási fejlődési mozgássornak.

Ebből is láthatjuk, hogy a fejlődésmenet csúcsa a dominancia kialakulása (Felmérések mutatása + saját dominanciájuk megnézetése. Gyertya, zippzár, üvegnyitás, integetés, tüsszentés).

A beszéd fejlődése is szorosan összefügg az idegrendszer érésével. Ha a megfelelő idegpályák (tapasztalatok, elektromos impulzusok, spec.kémiai anyagok) vmilyen ok miatt nem, vagy részben tudnak kialakulni, akkor beszélünk egy gyermeknél részképesség hiányról vagy zavarról. (Ezért is mondhatjuk, hogy a mozgás vezeti a beszédet, és a beszéd vezeti a mozgást.)

Vagyis nagyon fontos számunkra, hogy megnézzük, nem maradt-e ki valamelyik fejlődési szakasz!!!

Az előbbiekből láthatjuk, hogy az Alapozó terápia egy lehetőség a fejlesztésre. Attól idegrendszer-fejlesztő terápia, hogy a nem vagy rosszul kialakult agyi összeköttetéseket kialakítjuk, ’újrahuzalozzuk’. Ez által elsősorban az anyanyelvi területek fejlődnek, de sok más terület fejlődésére is kihat közvetve!

A terápiában lévő gyermekeknél mi lehet a sérülés idegszövettani alapja?

1.    Biokémiai magyarázat: nem megfelelő az agy oxigén ellátása (születéskor oxigénhiányos állapot)

2.    RAS (retikculáris ascendáló rendszer) , mely a gerincvelőtől az agykéregig futó szövevényes kapcsolódású rendszer, melynek az idegrendszer szinte minden részével összeköttetései vannak. Felelős az éberségi szintért, mellyel a külvilág felé fordulunk, az aktív magatartásért a külvilág felé, a figyelemért, és részt vesz a mozgásszabályozás integrációjában.

3.    Limbikus rendszer (érzelmi, vegetatív szabályozás)

4.    Homlok (frontális) lebeny (célszerű mozgások, figyelem, fogalmi gondolkodás, analízis-szintézis, lényegmegragadás, ok-okozat, szövegértés, ítéletalkotás)

5.    Jobb parietális lebeny hátsó része (vizuális téri figyelem)

6.    Agytörzsi vesztibulocerebelláris rendszer

Terápiánk fejlődéstani szemléletű, un. gyökér-terápia, mert az idegrendszerben visszalépünk a megrekedés szintjére, s a spontán fejlődés irányait követjük:

·      a fej mozgásaitól jutunk a végtagok mozgásai felé

·      a törzs közeli nagymozgásoktól haladunk a finommozgásokig

·      az azonos oldalon egyszerre mozgó végtagoktól jutunk a keresztezett oldali mozgásokhoz

·      a nagy, tömeges mozdulatoktól a precíz mozgásokig.

A terápiában lévő gyermekek mozgáselmaradásának sajátosságait az alábbi elvek szerint veszi figyelembe:

·      gyakoriak a kényszeregyüttmozgások, melyeket leépítünk

·      a mozdulat egy adott testrészre irányítása gyenge

·      a szinkron kétoldali együttmozgások könnyebben kivitelezhetőek, a végtagok szétválasztott mozgása nem vagy alig

·      az azonos oldali végtagok mozgása könnyebben kivitelezhető, a keresztezett mozgások nem vagy alig

·      a gyerekeknél a szerialitás (sorrendiség) erős fejlesztésre szorul, tehát nehezen rendezik össze és jegyzik meg a mozgások egymásutánját, a mozgássorokat (tanulás is!)

A terápia egyik legnagyobb erőssége, és egyben legnagyobb nehézsége a terápiás regresszió. A megrekedt fejlődést az eredeti élettani úton próbálja továbbsegíteni. Ezt visszakanyarodással idézi elő, visszaviszi a gyereket az a szint alá, ahol elakadt. Ezt a csecsemő- és kisgyermekkori mozgásokkal idézzük elő.

Mit láthatunk? A gyerek viselkedésében, és lelkileg is visszatér egy már elhagyott, életkori sajátosságokhoz. Általában olyan területekhez, amik arra az adott életkorra jellemzőek, de amikor annyi idős volt, nem ment át rajta, nem jelent meg. Pl.: 3éves kor körül az építő-játékok, vagy a „Mi ez? Miért?”, illetve a dackorszak. Önmaga számára is gyakran nehéz, mert párhuzamosan fut a két személyiség (pl.: egy iskolás korú gyermeknél a visszalépéskor nehezebb a tanulás, hiszen asz idegrendszere azt éli meg, hogy még csak „kisbaba, vagy három éves”, s akkor miért kéne tanulnia?

Mit tehetünk? Támogatjuk, segítjük ezen szakasz túljutásában (korlátokat meghagyva), a szülőket is hasznos tanácsokkal látjuk el.

A terápia hatását hogyan vehetjük észre? Mi várható? (óvodai és iskolai közegben is)

·      nem adja fel a feladatot

·      kitartóbb

·      képes egy dolognak többször nekifutni

·      kér feladatot

·      íráskép összerendeződik

·      olvasás javul tartalmilag és minőségileg

·      feladattudat nő

·      figyelemkoncentráció hosszabbodik

·      önértékelés, önkép más

·      felszínre tőr, hogy a pedagógusok dolgait is be tudja fogadni

·      beszédbátorság nő

·      kifejezőkészség jobb lesz

·      kisebb korban a beszéd rohamos beindulása

Diszlexia okai

1.    Genetikai ok:

·      öröklődés ( kb. 50%)

·      súlyosbodó öröklésmenet

2.    Nemek megoszlása:

·      4-10- szer több fiú

·      nyelvi érés területén nagyobb a fiúk sérülékenysége

3.    A beszédfejlődés problémája:

·      beszédészlelés- megértés nem teljes

·      „félfigyelem

·      légszennyezés – légúti megbetegedések

4.    Szemészeti-látórendszeri problémák

·      szemfáradás ( asthenopia ) – akkomodásciós képesség csökken

·      rejtett fiatalkori messzelátás

·      kettős látás ( mikrodiplopia)

·      domináns szem kialakulása ( 50 %)

·      hosszabb fixáció, rövidebb szakkádok ( 4 betű) – több regresszió

5.    Az „időzítés” problémája:

·      vizuális feldolgozás hosszabb idő

·      szimultán és szekvenciális folyamat nincs egyensúlyban

·      nagysejtes rendszer működési zavara

6.    Lelki okok:

·      tünetfenntartóak

·      szülői elutasítás

·      szülőnek szüksége van rá

·      a gyermek belső energiája (lehetetlenség, reménytelenség)

7.    Szociális okok:

·      szociális háttér (kultúra)

·      érzelmi elszegényedés

8.    Az iskolai olvasásoktatás módszere:

·      globális- szókép olvasás

9.    A vizuális kultúra túltengése és annak többirányú ártalma:

·      képzelet – önálló belső világ

·      TV, számítógép ártalmai ( izoláció)

·      agresszió, „ halálkultúra”

·      jó és rossz fogalmának összeomlása

·      maximum napi egy óra tévézés/számítógépezés ajánlott

10.                       Szellemi ok: (járvány)

·      korunk szellemiségének tükrözői

·      írás-olvasás rendeltetése: az igazság átadása a következő nemzedéknek

·      figyelem problémája – elmélyedés, csend

11.                       Az idegrendszer részleges éretlensége:

·      helyzetváltoztató – felegyenesedési – helyváltoztató - dominancia megválasztási soron nem megfelelően megy végig

·      mozgáskoordináció problémás

·      születés előtti, - közbeni, - utáni sérülések, ártalmak.

Fontos! Mindig legalább 3-4 ok együttállása felel a diszlexiáért.

DISZGRÁFIA

Különböző okai lehetnek annak, ha egy gyermek írását nem lehet elolvasni. Szóba jöhet specifikus helyesírási nehézség, írási nehézség, amikor a kézírás annyira egyenetlen, hogy szinte olvashatatlanná válik. Előfordulhat továbbá, hogy a gyermek leírt szövege értelmezhetetlenné válik a nyelvhasználat pontatlanságai miatt.
      
A diszgráfia tünetei:

·      Görcsös ceruzafogás (helytelen testtartás)

·      Bizonytalan írásvonal (mozgástervezés nehézsége)

·      Betűkerekítési, - kötési probléma

·      A sorok lejtése vagy emelkedése (térbeli elhelyezés zavara)

·      Vizuális felfogóképesség csökkenése

·      Látási memória zavara (diktálás)

·      Folyamatosság zavara

·      Betűkihagyás, vagy betűtoldás

·      Konzekvens betűcsere

·      Betűk sorrendjének felcserélése

·      Szótagkihagyás szó elejéről, vagy közepéről

·      Szótaglehagyás a szó végéről

·      Szótagsorrend felcserélése

·      Duplázás, vagy többszörözés

·      Gyenge hallási hasonlóság alapján értelmetlen betűhalmazok leírása

·      Zöngés-zöngétlen párcsere

·      Írásjelet magánhangzóról lehagyja

·      Kétjegyű-, egyjegyű mássalhangzók tévesztése

·      Toldalékok helyesírásának hibája

·      Fordított szókép, vagy betűfordítás

·      Szavak, vagy egész mondatok egybeírása

·      Súlyos tagolási gyengeség (delobkinzet)

·      Elő- vagy utánvételezés (hallja, hogy valami hosszú a szóban, de nem tudja, hol).

Helyesírási problémák

·      Hosszú- rövid magán-, illetve mássalhangzó párok meghallása

·      Mondat eleji kezdőbetű

·      Tulajdonnevek helyesírása

·      Mondatvégi írásjelek

·      Mondatközi írásjelek

·      Elválasztás

·      Szavak egybe- illetve különírása  (igekötők, összetett szavak)

·      Hagyomány elve (j,ly-os szavak helyesírása)

·      Másképp ejtjük, másképp írjuk.

KEZELÉSE:

1.    Alaki diszgráfia

·      Piros szemüveg

·      NILD ritmikus írás

·      Mozgásterápia

2.    Tartalmi diszgráfia:

·      NILD terápia

·      Kodály-módszer

Néhány fogalomról bővebben:

Mozgáskoordináció
Az Alapozó mozgásterápia legfőbb célja a megfelelő mozgáskoordináció kialakítása. Koordinálni a mozgást azt jelenti, hogy összerendezzük mozdulatainkat egy egésszé úgy, hogy térben és időben megfelelő választ adunk a külvilág közvetett vagy közvetlen ingereire.
Hogyan is valósul ez meg a mindennapi életünkben?

Az élet reggeltől estig, olyan feladatokat állít elénk, amelyek teljesítéséhez bonyolult koordinációs szabályzásra van szükség még akkor is, ha ez számunkra természetes.

Be kell helyeznem a zárba a kulcsot?

Ki kell öntenem a pohárba a vizet?

Nem is beszélve az írásról, az autóvezetésről vagy a különböző sporttevékenységekről.

Talán azért természetesek ezek a mozdulatok, mert automatikusak - azaz agyon gyakoroltuk őket- több-kevesebb sikerrel.

A tökéletes mozgás kialakulásához vezető út már a kiságyban elkezdődik. A környezet ingereire először durva, nagy mozgásokkal válaszolunk, majd ez napról-napra finomodik, tökéletesedik.

Megtanuljuk  forgatni és felemelni  fejünket, mozgatni végtagjainkat változtatni helyzetünket és helyünket. Kúszunk, mászunk, forgunk, felülünk, felállunk és járunk. Ezek eleinte nem sikerülnek, de a sok próbálkozás után már hiba nélkül hajtjuk végre.

Ez azonban nem mindig alakul zökkenőmentesen. Bizonyos okok miatt az idegrendszer másképp érik így a mozgásfejlődésben és a mozgáskoordináció alakulásában zavar támadhat. Ebből kifolyólag bizonytalan, összerendezetlen a mozgásunk. A zavar a kijavítása nem csak a mozgás tökéletesítése miatt fontos, hanem azért is, mert így a központi idegrendszer nem szorosan a mozgáskoordinációval kapcsolatos működését is serkenti. / beszéd, írás és olvasás/

Idegrendszeri éretlenség

Az éretlen idegrendszert úgy kell elképzelnünk, mint azt az almát, melyen még vannak zöld és sárga foltok. Ezek a foltok különböző területeket érinthetnek, bár ezeket pontosan behatárolni nagy bátorság lenne. Azonban azt tapasztaljuk, hogy sok gyereknél a beszéddel, írással és olvasással kapcsolatban kisebb nagyobb zavarok van. Ezek mellett a figyelem és a magatartás szabályzásáért felelős területek is érintettek.

Mit jelenthet ez a gyermek esetében?

Mindent később kezd el, vagy nem végez. Mozgása ügyetlen. Később kezd el beszélni. Nem szeret rajzolni. Nehezen köthető le a figyelme.

Ennek a következő idegrendszeri okai lehetnek.

A normálisan működő idegrendszer kialakulásában jóval több idegsejt vesz részt, mint amennyire valójában szükség van. Ezek egy része elpusztul, vagy felhasználódik egyes funkciók átvételére.

A meglévő genetikai program csak általános utasításokat tartalmaz, a pontosabb kidolgozás a születés utáni fejlődés során, szelekció útján történik. A felesleges idegsejtek sok, a későbbiek során helyesnek bizonyuló kapcsolat mellett rengeteg „téves” kapcsolatot is kialakítanak egymással. Ezek a „téves” kapcsolatok megnehezíthetik az idegrendszer optimális működését. Az agy a meginduló funkciók révén kiszűri, megerősíti, stabilizálja a helyes kapcsolatokat, míg más kapcsolatok kiszelektálódnak, elpusztulnak.

Megfelelő számú és ideig ható inger esetén, az érési folyamatok a helyes irányba mennek tovább. Ez abban nyilvánul meg, hogy az idegsejtek hálózata gazdagodik és újraszerveződik. A mozgásfejlesztés így járul hozzá az idegrendszeri éréshez.

Dominancia

Dominancián az idegrendszer által megválasztott vezető szemet, kezet és lábat értünk.

Az iskolát kezdő, de még sok esetben az alsós tanulók között is találunk olyan gyerekeket, akik kétkezesek, domináns kezük nem szilárdult meg vagy átszoktatott kezességgel rendelkeznek. A dominancia zavarai az esetek többségében anyanyelvi kézség zavarával is párosulnak.

A mozgásfejlődés utolsó szakasza a finommotorika kialakulása és dominancia megválasztása. Ez a gyermek 7-8 éves korára tehető. Mivel a gyerekek általános iskolai tanulmányaikat ekkor kezdik, az lenne a megfelelő, ha már megszilárdult jól megválasztott dominanciával rendelkeznének.

Mit jelent a kialakulatlan dominancia?

Mind a két kezét használja rajzolásnál, írásnál, precíz pontosságot igénylő tevékenységeknél. Láthatóan még nem eldöntött, hogy mely kezét fogja használni a továbbiakban.

/ fogmosás, evőeszköz használat, kulcs használat stb./

Mit jelent a nem megszilárdult dominancia?

Az idegrendszer megválasztotta már a kezességet, de a vezető kéz mellett még a másik kezét is használja bizonyos helyzetekben.

Mit jelent az átszoktatott kezesség?

Az esetek többségében a bal kezes gyerekeket érinti. Szülők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy ők választják meg a gyerek kezességét. Ennek következménye bizonyos fokú anyanyelvi készségzavar.

Az idegrendszer nem megfelelő érése késleltetheti a dominancia megválasztását, megszilárdulását. Ezért fontosnak tartjuk, hogy már óvodás korban kellő figyelmet kapjanak a gyerekek.

A mozgásfejlesztés révén az idegrendszer segítséget kap a helyes megválasztáshoz, így a beállás ideje csökkenthető.

HIPERAKTIVITÁS

A hieparaktivitást, mint  pszichés zavart a különböző orvosi, pszichológusi irányzatok más-más szakkifejezéssel illetik: POS, MCD, MBD, ADHD, Gyermekkori hiperkinetikus szindróma.

A hiperkinetikus vagy aktivitászavaroknál fontos az alábbi két fogalom tisztázása:

Hiperkinetikus zavarok:

Az élet korai szakaszában, (általában már az első öt életévben) kialakuló betegségcsoport.

Jellemzője a kitartás hiánya a kognitív részvételt igénylő tevékenységekben, a csapongásra való hajlam, egyik tevékenységből a másikba kap, anélkül, hogy az előzőt befejezné, jellemzője még a rendezetlen, rosszul irányított túlzott mértékű aktivitás.

Több más rendellenességgel szövődhet.
Rendszerint nyughatatlanok, impulzívak, könnyen szenvednek balesetet.

A szabályokat önkéntelenül és nem tudatosan szegik meg. Jellemzi őket a szociális gátlások szokványos visszafogottság és mértéktartás hiánya.

Általában népszerűtlenek társaik körében, magányosakká válhatnak.
Gyakori a kognitív működések zavara ill. szokatlanul gyakori a nyelvi és motoros képességek fejlődésének késése.
A kórkép másodlagos szövődménye pl. aszociális viselkedés, csökkent önérték tudat.

Hiperaktivitás:

·      "Hiper" - túlzó, túlságos; a vele összetett fogalom fokozott meglétét, túlságos voltát jelöli;

·      "Aktivitás" - cselekvési kedv, fokozott tevékenység (Idegen szavak szótára)

Tünetei:

·      Gyakran babrál, fészkelődik, elhagyja helyét.

·      Nem a szituációhoz illően viselkedik.

·      Nem tud önállóan, elmélyülte3n tevékenykedni.

·      Sokszor és sokat beszél.

·      Szubjektív érzéseit is nyugtalanság jellemzi.

A hiperaktív gyermekek „mások”, mint a többiek. Nem betegek, képességeik nem gyengébbek, mégis különböznek társaiktól. Maga a jelenség igen gyakori, a gyermekek 3-17%-ára jellemző, ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon valamennyi pedagógus találkozik hiperaktív kisiskolással. A zavar felismerése azért nehéz, mert egyes tünetei hasonlítanak a nevelési hiányból, illetve hibás nevelésből adódó magatartási zavarokhoz, és később a már kialakult, idejében nem diagnosztizált hiperaktivitáshoz olyan másodlagos tünetek társulnak, melyek súlyosságuknál fogva elfedhetik a zavar valódi gyökerét. A hiperaktív gyermek nagyon figyelmes, de figyelmének aktív irányítására nem képes. Környezetének legkisebb változása is frusztrálja, megzavarja őket. Magatartását a külső történések és a belső érzelmi mozgások messzemenően uralják, ilyenkor kontrollálhatatlanná válnak, dühöngeni kezdenek, vagy a félelem, szorongás teljesen megbénítja őket. Örömükben szintén nem ismernek határokat, egyszóval indulati életük teljesen beszabályozatlan. Teljesítőképességük erősen ingadozik egyik pillanatról a másikra válthat egyik végletből a másikba. Késő délutánra szellemi energiájuk kimerül és innen kezdve nem képesek a legkisebb erőfeszítés megtételére sem. Sokan közülük nagyon érzékenyek az időjárásra. Fáradt állapotban magatartásukat még kevésbé képesek kontroll alatt tartani, ilyenkor pánikba eshetnek, ez a reakció aztán vagy agresszív, vagy depresszív érzelmi állapotba torkollik. A zavar legszembetűnőbb jellegzetessége a folyamatosan mozgáskényszer, a gyermek nem tud nyugodtan ülni, állni, testhelyzetét állandóan változtatja, keze-lába állandóan mozog. A hiperaktív gyermek esetében mind a szülő, mind a pedagógus fokozottan nehéz helyzetben van, hiszen a tünetek nem megfelelő kezelése antiszociális személyiség kialakulásához vezethet.

Organikus tünetek:

·      Alacsony arousal szintre adott folyamatos öningerlési reakció

·      A mozgásfejlődés zavara: érési zavar, a mozgás összerendezettségének zavara, a mozgáskoordináció zavara

·      Vegetatív tünetek – meteoropathia

·      Vizuopercepciós gyengeség

·      Vizuomotoros koordináció zavara

·      Konstruktív apraxia

·      Akusztikus figyelemzavar

·      Iránytévesztés

·      Kialakulatlan irányismeret és/vagy dominancia

·      Veszélyeztetettség a beszéd-, az olvasás (diszlexia)- és a számolási (discalculia) zavarra.

Pszichés tünetek:

·      Kritikátlanság

·      Befolyásolhatóság

·      Túlzott közeledés

·      Ingerlékenység

·      Hangulati labilitás

·      Indulatkitörések

·      Indítékzavar

·      Kiegyensúlyozatlanság

·      Fáradékonyság

·      Koncentráció gyengeség

·      Ingadozó teljesítmény

·      Hipermotilitás

Másodlagos tünetek:
A gyermek a helyzetéből fakadó folyamatosan átélt kudarcok miatt állandó frusztráció alatt áll, ez óhatatlanul másodlagos tünetek kialakulásához vezet. Egyik esetben visszahúzódik, és passzív, depresszív reaktív neurózis alakul ki. Ennek ellentéteképpen megpróbál kitörni helyzetéből, felvállalja a „rossz gyerek„  státuszát, mindez pedig deviancia, antiszociális viselkedés kialakulásához vezet.

FIGYELEMZAVAR

A fenntartott figyelem, vagyis a zavartalan figyelmi tevékenység jellemzője egy jellegzetes tónus, ami a koncentrált figyelem és a pihenés ciklikus folyamatát foglalja magában. A figyelem elterelhető, de visszatér, erősen megosztható, sűrű váltásokra képes, vagyis koncentrálni tud párhuzamosan több dologra is. A figyelemzavaros gyermek figyelmét nem képes hosszabb ideig összpontosítani, azaz bármilyen inger hatására könnyen elterelődik . A figyelemzavar az előbb említett részképesség zavarokkal ellentétben nehezen diagnosztizálható, hiszen tünetei az egyes életkori szinteken normál jelenségnek számítanak, elfogadott tény továbbá, hogy a gyermek figyelme, tartósság, koncentráltság szempontjából jelentősen eltér a felnőtt figyelmi tevékenységétől. A diagnózist tovább nehezíti, hogy egyes problémás gyermekek esetében nem minden tünet jelentkezik egyidejűleg. A figyelemzavaros gyermek egyik leggyakrabban tapasztalható jellegzetessége, hogy nem kitartó. Figyelmét nehéz felkelteni és bármelyik pillanatban elterelhető.
A figyelemzavar fokozatai:

·      Majdnem tökéletes figyelem apróbb hibákkal

·      Sok hiba, de szerveződő figyelmi tevékenység

·      Elégséges figyelem működési hibákkal

·      Működésképtelen figyelem

Tünetek:

·      Széklet- vizelet visszatartási problémák

·      Nehezen felkelthető a gyermek figyelme : nem akarja meghallani amit kérnek / nem érti meg az instrukciót

·      Hajthatatlanság – nehezen tűri, ha napi rutinját külső körülmény megzavarja

·      Impulzivitás

·      Magatartás feletti kontroll elvesztése – figyelemfelkeltés céljából feltűnő viselkedés

·      Szavakban kifejezett dühroham

·      Szétszórtság – rendetlen füzet, táska, szoba

·      Rendezetlenség – befejezetlen feladatok, figyelmi hibák feladathelyzetben

·      Antiszociális viselkedés

·      Teljesítménybeli, viselkedésbeli regresszió ( úgy működik, mint egy nála 4-5 évvel fiatalabb gyermek)

·      Ingadozó érzelmi állapot

·      Alacsony frusztrációs tolerancia

·      Folyamatos kielégítetlenség

·      Alacsony önértékelés

Társuló tünetként a figyelemzavar gyakran együtt jár hiperaktivitással, olvasás- írászavarral.

Beszédészlelés

A beszédészlelés beszédhangok, hangkapcsolatok, hangsorok pontos felismerése és azonosítása. Akkor beszélhetünk róla, amikor a beszédfelismerési folyamatban a jelentésnek még nincs szerepe (pl. amikor a gyerek olyan szót hall, aminek jelentését még nem ismeri).

A beszédészlelés az a készség, mely lehetővé teszi a gyermek számára, hogy felismerjen beszédhangokat, azok kapcsolódásait, hosszabb hangsorokat, és képes legyen az elhangzásnak megfelelő sorrendben megismételni (pl. f helyett ne v-t halljon, vagy ú helyett ne ű-t).

nnek a készségnek köszönhetően a gyermek megtanulja anyanyelve szavainak hangzását, valamint egyre több új szó felismerésére lesz képes.

Az életkornak megfelelő szintű beszédészlelés biztosítja a nehézség nélküli olvasás, írás megtanulását, majd az idegen nyelv elsajátítását.

A helyes írás, olvasás megtanulása érdekében fontos az időben történő beszédészlelési probléma felismerése, megfelelő kezelése, fejlesztése.

A fejlesztés célja, a gyermek beszédészlelésének szintje életkorának megfelelővé váljon.

A mindennapi életben a beszédészlelési nehézségek szinte egyáltalán, vagy csak nagyon ritkán vehetők észre. A megfelelő teljesítmény elmaradása (különösen már az iskolában) számos negatív következménnyel járhat.

Beszédmegértés

A beszédmegértés ismert, elhangzó, mások által kiejtett szavak, szókapcsolatok, mondatok, illetve mondatok összességének, azaz egymásutániságának helyes felismerése, és értelmezése, vagyis jelentésének, tartalmának megértése. A gyermek beszédmegértése jó értelmi képességek és látszólag bő szókincs mellett is lehet zavart vagy elmaradott, nem az életkorának megfelelő. Ezekben az esetekben a gyermek különféle stratégiákat használ, hogy megértse az elhangzó beszédet, de leggyakrabban kitűnő logikai készséggel kitalálja az elhangzottak jelentését. Azonban az iskolai feladatok teljesítéséhez, a különféle tantárgyak tanulásához ez nem elégséges.

A mindennapi élet, a normál beszélgetések során a beszédmegértés problémája, zavara nehezen vehető észre. Különösen akkor marad sokáig rejtve, ha a gyermek nagyon értelmes, és más, a beszéddel kapcsolatos akadályoztatás, zavar nem merül fel nála.

Gyakran a gyermek olyan kiváló stratégiát használ, hogy a szakember is nehezen ismeri fel a problémát. Azonban minél később derül ki, annál nehezebb a megfelelő fejlesztés alkalmazása, és annál lassúbb a fejlődés üteme is.

A fejlesztés folyamata kettős irányú: 1. a helyes stratégia és folyamatműködés kialakítása, 2. a már kialakult gátlások csökkentése, megszüntetése, sikerélmény biztosítása.

Szemészeti problémák

Mivel a külvilágból érkező információk 90% a szemen keresztül jut be az agyba, így nagy gonddal kell a felmerülő problémákat orvosolni. A szemészeti probléma erősen rányomja bélyegét a mozgásfejlődésre, a beszéd fejlődésére, nem is beszélve az írás és olvasás elsajátításáról.

A beszéd normális fejlődéséhez szükség van a gesztusok, testbeszéd és a szituációk észlelésére. Észlelni kell az ajakartikulációt és tudni kell azonosítani az ajakmozgásokat az egyes beszédhangokkal.

A következőkben azokról a szemészeti problémákról szeretnénk szólni, melyek nem egyértelműek és a szülők, pedagógusok számára.

Egyik ilyen probléma a szemfáradás. Ez akkor keletkezik, amikor adott feladat végrehajtása során a szemizmok gyorsan elfáradnak, és a szemizmok alkalmazkodási képessége csökken. Rendkívüli módon zavarja a gyereket írás és olvasás közben.

Fiatalkori messzelátás. A gyerekek nem képesek hosszú ideig közelre fixálni, így a szöveg homályossá válik. A külső és belső szemmozgató izmok terhelődnek, kimerülnek. Emiatt más helyzetben közvetíti a szem a képet. A szem által felfogott képek elmozdulnak így kialakulhat az enyhe fokú kettős látás. Az olvasás lelassul, a gyerek fáradékony lesz olvasás közben, fáj a szeme és a feje.

Az olvasási gyengeség sokszor túlmutat a látórendszer problémáján, ez abban mutatkozik meg, hogy a dyslexiás gyerekeknek a vizuális információ feldolgozása sokkal több időbe kerül, mint normális esetben. Ennek oka a nagysejtes rendszer, mely a gyors mozgásokról közvetít, alacsony kontrasztú információt továbbít, vezeti az információt a térlátásról, felelős a térbeli lokalizációért, a mélység felfogásáért, az alak-háttér elkülönítésért stb. Ennek okán a gyerek lassú és sok hibát ejt az információ feldolgozása során. 

Szerkesztette: Horváth Hédi

Kabóca órák

A Kabóca Bábszínház és Gyermek Közművelődési Intézmény nagyszabású projektet indított Kabóca órák címmel, amelyben iskolánk is részt vesz, a Dózsa György Általános Iskola, az Irinyi János Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, a Simonyi Zsigmond Ének-Zenei és Testnevelési Általános Iskola, valamint a Vadvirág Körzeti Óvoda mellett.
A gyerekek havonta egy alkalommal látogatnak el a Kabóca Bábszínházba, ahol bábelőadást vagy kiállítást tekintenek meg, majd utána az élményeket feldolgozó drámajáték és kompetenciafejlesztő foglalkozáson vesznek részt.
A drámafoglalkozások alapvetően tevékenység központúak, mely során az aktuális előadás kapcsán megjelenő - a gyermekek életkorából adódó, őket érdeklő - kérdéseket közösen dolgozzák fel, segítve ezzel az előadás, önmaguk, és a környező világ megértését.
A pályázat alapvető célja a közoktatásban résztvevő kisiskolás és óvodás gyerekek nem formális és informális nevelésének és oktatásának támogatása, hiszen ezek hatékonyan segítik a gyermekek személyiségfejlődését, a művészeti és kreatív képességek kibontakoztatását, és az egészségtudatosság elterjesztését.
A konstrukció keretében megvalósuló kulturális nevelés felszínre hozza a gyermekekben rejlő kreativitást, növeli önbizalmukat, kapcsolatteremtő, önkifejező, problémamegoldó és konfliktuskezelő képességüket, aktivitásukat.
A bábszínház célja, hogy a pályázat segítségével olyan kisgyermekek is színházi élményhez juthassanak, akiknek – bár szívesen járnának bábszínházba – szociális helyzetük ezt nem teszi lehetővé.

Terápiás lovaglás

TERÁPIÁS LOVAGLÁS

A fejlesztésnek e módja egyre elterjedtebbé válik hazánkban, számos lovas-bázison folyik gyógylovagoltatás, a ló az ember társaként, „terápiás eszközként” is viharos sikert aratott. A ló már több ezer éve hűségesen szolgál bennünket, az utóbbi 5oo évben ezek az erőteljes állatok egyre nagyobb szerephez jutottak a gyógyítás területén. A „hippo” görög eredetű szó, lovat jelent, a hippoterápia egy olyan kezelési mód, amelyben a ló, mint „élő gyógyászati segédeszköz” jelenik meg. A terápiás lovagoltatás, mint kezelési mód kialakulásának pontos idejét nem tudjuk meghatározni, de a feljegyzések szerint már az ókori görögök is alkalmazták ezt a gyógymódot a fogyatékossággal rendelkező személyek rehabilitálására. Sokéves tapasztalat és tudományos kutatások sora bizonyítja a ló, mint „segítőtárs” felhasználásának kedvező hatásait úgy a gyógyászat, mint a pedagógia-pszichológia, mind pedig a sport területén, és amelynek segítségével fogyatékos és sérült embertársaink életminőségét jelentősen javíthatjuk. A terápiás lovaglásban résztvevő „célszemély” sérülésének jellege, ennek megfelelően a lovagoltatás célja szerint megkülönböztetünk:

· hippoterápiát

· gyógypedagógiai lovaglást és lovastornát

· fogyatékosok és sérültek sportlovaglását

Gyakorlatilag a ló és a lovaglás hatásai konstans tényezők, a dysfunkciós (sérült) ember fogyatékosságának jellege határozza meg, hogy a terápiás elemek közül mely válik hangsúlyozottabbá.

Hippoterápia az elnevezése az orvosok által előírt, képzett gyógytornászok által vezetett/irányított, a lóval és a lovon végzett gyógyászati eljárásnak, amelyet a fizioterápiás „kezeléseken” belül mint speciális módszert alkalmazhatunk. Ez az eljárás a lónak az emberéhez hasonló mozgásképletén alapul, ahol a ló hátán ülő személy testére közvetlenül átvitt, háromdimenziós mozgásimpulzusok által kiváltott aktív mozgásválaszokat használhatjuk fel.

A gyógypedagógiai lovaglás alanya a tanulásban akadályozott, az értelmileg akadályozott, pervazív zavarokban szenvedő (autista), hiperaktív, magatartás-problémás, látás-, hallás-, mozgás-, esetleg halmozottan sérült személy, vagy a tanulási képesség, érzékelés-észlelés,emlékezet,figyelem,gondolkodás,beszéd,testséma,egyensúly,nagy-,és finommozgások területein zavart szenvedő gyermek. A ló és lovaglás adta lehetőségeket speciális helyzeteken keresztül, pedagógiai megközelítésben használjuk fel. A hangsúlyt a programba tervezett sportági készségek-képességek fejlesztésével egyidejűleg megvalósítandó viselkedési, pszichológiai, kognitív és testi fejlesztési célok elérése kapja.

Fontos, hogy a lovaglásban résztvevők a környezetüket megismerjék, és annak hasznos tagjává váljanak, tehát a lónak nemcsak mint társnak a használata, szolgálatának igénybe vétele az elsődleges. Lehetővé kell tenni a ló ellátását, gondozását, a környezet, a szerszámok, felszerelések megismerését, rendben tartását, természetesen megfelelő biztonsági feltételek mellett. A ló ápolása, szerszámozása, és magának a lovaglásnak a során a gyermek és a ló között kötődés, kapcsolat alakul ki, amelynek során megtanulnak felelősséget érezni egy másik élőlény iránt. A ló közelsége oldja a feszültségeket, a szorongást, lehetővé válik a szeretet kimutatása.

Fogyatékosok sportlovaglása: a sérült embereknek hatalmas társadalmi összefogás következtében alkalmuk van a lovaglást, mint alternatív sportlehetőséget űzni. A testi fogyatékosságok speciálisan kialakított nyergekkel, szárakkal kiegyenlíthetők, természetesen a lovakat hozzá kell szoktatni az esetleg megváltozott segítségadáshoz a szakterületet jól ismerő kiképzőnek és belovaglónak a könnyű lovagolhatóság érdekében. A fejlett nyugati országokban biztosított az anyagi, szakmai háttér a megfelelő technikai, személyi apparátus felállításához, ahhoz, hogy a fogyatékos ember lóra ülhessen, vagy akár fogatot hajthasson. Ezen emberek nagy része csupán egészsége, jó közérzete érdekében sportol, de akinek kedvére való, az megízlelheti a versenyzés örömét, a győzelem ízét. Anglia, Németország és az USA kiemelkedő eredményeket mutathat fel ezen a téren.

A hazai lovasterápia színvonala nagyon vegyes képet mutat: európai szintű kezelések éppúgy megtalálhatók, mint a kritikán aluliak. A fogyatékosok lóra ültetése és a ló körbevezetése ugyanis önmagában még nem terápia, sőt bizonyos esetekben veszélyezteti a beteget, és állapotromlást okozhat. Az igazi terápia során a terapeuta (gyógytornász, gyógypedagógus, pedagógus) szakirányú felsőfokú végzettsége és jó lovas-tudása birtokában a kezelés teljes folyamatát célzottan megtervezi, lefolytatja és értékeli.

Ennek részeként:

· az orvosi zárójelentést vagy pedagógiai véleményt elolvassa, megérti

· a pácienst gondosan kikérdezi, megvizsgálja

· az indikációk és kontra-indikációk ismeretében mérlegeli a gyógylovaglás várható hatását

· terápiás tervet készít

· meghatározza a kezelés típusát, az ingerek mennyiségi és minőségi adagolását

· képes megfogalmazni elvárásait a lóval és a lovardai személyzettel kapcsolatban

· a kezeléseket lefolytatja, a segítő személyeket irányítja

· megfelelő dokumentációt vezet

· a beutaló kezelőorvossal, ill. a szülővel kapcsolatot tart

· szükség esetén módosítja a terápiát

A gyógylovaglás iránti igény hatalmas, de mivel a nagyközönség jóformán kizárólag a médiából informálódhat, rengeteg a félreértés, a torz elképzelés, a csodavárás. Legfőbb probléma, hogy a gyógylovaglás szónak nincsen egységes értelmezése. Az egyes irányzatokkal és ezek kritériumaival még a szakirányú diplomások közül sincs mindenki pontosan tisztában. Sokan tévesen a hippoterápiát a gyógylovaglás idegen eredetű szinonimájaként használják, holott az kizárólag a gyógylovaglás medicinális- fizioterápiás, jól elkülöníthető ágát jelöli. Az ismerethiányból adódóan a terápiát, a fejlesztő-nevelő munkát gyakran összemossák a rekreációval. Tapasztalataink szerint a fogalmi zavar és a belőle fakadó szereptévesztés a konkrét gyógylovas tevékenység értékét, színvonalát nagymértékben csökkenti. Akár ép, akár sérült emberről legyen szó, a ló, mint élőlény, hatással van az egyénre, és ez a hatás kölcsönös. Az ember és a ló kapcsolata mindig is különleges volt, mindenki, aki lovakkal dolgozik, foglalkozik, átéli ezt a hatást. Általánosságban kiindulhatunk abból, hogy a lovakkal való érintkezés pozitívan hat a hangulatunkra, az öntudatunkra, szociális magatartásunkra .A lóval való foglalkozás és a lovaglás a beteg és a ló kapcsolatát tekintve egy harmadik személy, a lovas-terapeuta által válik tényleges fejlesztési folyamattá. A terapeuta az, aki a lovakkal kapcsolatos tapasztalatain és tudatos munkáján át felismeri a mélyebb összefüggéseket és felfedi a változás és a javulás lehetőségeit.

Jelen sorok szerzője e módszert állat-asszisztált foglalkozások ( Animal-assisted therapy) keretein belül alkalmazza, mely eljárásban a ló mellett egyéb állatokat is szerepeltet, így a terápia részeként megjelenik pl. a kutya, juh, baromfiak, galambok, nyúl, egyéb kisállatok.

Összegezve: a fenti terápiás lehetőségek nagyon fontos szerepet játszhatnak a gyermek fejlesztésében , kiküszöbölve a terápiás fáradtságot érdekes és hatékony alternatívát jelentenek a pedagógiai munkában.

Szathmári Mária

konduktor-tanító

lótenyésztő szakmérnök

terápiás lovas oktató