A pletyka és a mennyiségi kontraszt

Ha minden igaz, a mai volt az első olyan élményem egy un. mai modern művel kapcsolatosan, amikor azt mondtam, hogy ...áááá, már értem mit akart mondani...
...és így volt ez velem, aki már nem vagyok egy mai gyerek és így volt ez a 14 évesekkel is...
Olyan volt ez kicsiben, mint a megvilágosodás lehet nagyban...
...és persze már nagyon szükségem is volt rá, mert eddig nem nagyon tudtam mit mondani arra, amikor a gyerekek vagy akár egy felnőtt azt mondta nekem, hogy ezt én is meg tudnám csinálni...gondolván itt a modern festészet látszólag csak néhány vonalból és színből álló műveire.
 
Eddig inkább csak azt tudtam, hogy ez vagy az a mű tetszik vagy nem tetszik...de nem tudtam mit jelentenek a vonalak, színek...egyáltalán jelentenek-e valamit.
Hát most kiderült, hogy igen...
Bármilyen hihetetlen is, erre egy színelméleti fogalom megismerése vezetett rá minket...persze nem magunktól, hanem Környei Ágota múzeumpedagógus segítségével.
Róla itt többet:
Környei Ágota festőművész

Ez a fogalom a "mennyiségi kontraszt".

A mennyiségi kontraszt két vagy több színfolt méretviszonyaira vonatkozik. A "sok és kevés", a "nagy és kicsiny" ellentéte ez. 

Egy szín hatóerejét két tényező határozza meg. Az első a világítóerő, a második a folt nagysága.
Tehát, ha egyensúlyban lévő, harmonikus mennyiséget akarunk alkalmazni egy kompozícióban, a különböző  színeknek nem feltétlenül kell azonos felületet befedniük.

                           

Az azonos területű sárga és ibolya színeknél nem érzünk kiegyenlítettséget, mivel hogy a sárga világítóereje miatt, uralkodik az ibolya felett. A háromszor erősebb sárgának tehát harmadrésznyi területet kell elfoglalnia, mint a vele komplementer ibolyaszínnek.

                           

Kezdődött azzal, hogy mindenki kapott egy  lapot és arra felírt egy nevet, akit ki nem állhat és az összes 'nemszeretem' tulajdonságát.
Persze hangsúlyozva, hogy mindez titkos, nem kell senkinek megmutatni, amit írunk. Itt még szó sem volt képekről, csak írtunk...
Aztán természetesen jöttek a kényes kérdések... Pl.
"Te is megteszed azokat a dolgokat, amiket felírtál, hogy ki nem állhatsz másokban?"
Valaki felvetette, hogy a pletyka, a kibeszélés is rossz tulajdonság...ha más csinálja, mert mi ugye soha nem pletykálunk. :-)
Így jutottunk el a 'más szemében a szálkát, a sajátodban a gerendát sem"-től Rita Ernst: Castello di Partanna I-II. c. képéhez, ami előtt ültünk és ami tulajdonképpen két kép egymás mellett. Egyik a másiknak a tükrözése, játék, de nagyon komoly játék a színekkel.
A képről és a festőről itt többet:
Rita Ernst: Castello di Partanna

A mai Castello di Partanna

A kérdésre, hogy 'Miben különbözik a két kép?' kapásból azt válaszolták a gyerekek, hogy az egyiken több a szín. Kiderült persze, hogy mindkét képen ugyanannyi szín van, csak másképpen. Az első képen a nagy világítóerejű színek(piros, sárga, fehér) foglalnak el nagy területeket, itt a háttér a komplementer szín, ibolya. A másik képen az ibolya foglal el nagy területet, szinte az egész képet és az élénk színek csak kis foltokat.

A várkastély alaprajza, mint Ernst képén

A képről beszélgetés során aztán jöttek a 'ráérzések'. Az életben is így működnek a dolgok. Az a feltűnő, trendi, aki harsány, színes, aki 'mennyiség', akinek van valamije, akár nagy szája csak, de ugyanakkor az sem biztos, hogy csak ez a vonzó, lehet inkább szimpatikus, aki csendesebb, aki a háttérben van. Sőt még az is lehet, hogy egyszer ilyenek vagyunk, máskor meg olyanok.
... és mindez egy ilyen fogalomból, mint a 'mennyiségi kontraszt'. 
Erről a foglalkozásról sem maradhatott el az alkotás.Most a két képről műanyag lapra készített másolatok közül választhatott ki-ki egyet és arra színes gyurmából készíthetett bármit, amire a kép Őt ihlette.
Készültek persze, ha már alaprajz, épületbelsők, de készült gyermek pólyában, roncs bicikli és a leg-leg egy gyönyörűen kidolgozott 'pandamaci'. Aztán hogy ennek mi köze a Partanna várkastélyhoz? Hát kb. annyi, mint Ernst képének. De mint tudjuk, Környei Ágitól, nincs rossz vélemény, rossz mondás, így gondolom rossz, oda nem illő alkotás sincs. Csak alkotás van...és az mindig jó!